Egy kis visszatekintéssel kezdem a blogomat. Kb. 30 év körül lehettem, amikor már kezdett elérhetővé és megfizethetővé válni a személyi számítógép hétköznapi emberek számára is. Belekortyoltam a felhasználói életbe és azóta mindennapos része lett az életemnek. Most nem szeretnék kitérni még nosztalgiázás céljából sem az AT és az XT gépekre és persze a (csodaszámba menő) Pentiumokat sem feledve. Csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy az első gépem winchestere egy használt 4 GB-os volt. Én még a WIN95 előtti időkben kezdtem mindezt. A Basic nyelv már akkor sem ment, de a PE2-vel és a Norton Comanderrel úgy éreztem megváltottam a világot. Ebben az időben minden kezdő felhasználónak volt egy idősebb, informatikai téren tapasztaltabb tanító mestere. Amikor nála voltam autodidakta módon csak győztem memorizálni a sok "varázstrükköt" amiket nála láttam. Hálás köszönetem neki a mai napig is a végtelen türelméért.
Az egyik alkalommal amikor nála voltam szóba kerültek a nick nevek. Én nem is foglalkoztam vele nagyon, mert úri huncutságnak tartottam, hogy álnév mögé bújik valaki. S különben sem volt akkor még internetem. A következő alkalommal amikor ismét "korrepetáláson" voltam nála mondta, hogy kitalált számomra egy nick nevet. "tomquick" mondta jelentőségteljesen. Mivel 10 évig tanultam az orosz nyelvet és 0 évig az angolt így elég nehezen állt össze a kép. A tom-mal még elboldogultam... Miután leesett a tantusz (fiatalabban kedvéért: régen telefonálásra használt speciális pénz formájú érme, amit ha bedobtak az utcai telefonfülkében levő készülékbe, s amikor a hívott fél felvette a kagylót akkor hallani lehetett, ahogy beleesik a tantusz a készülékben levő tároló részbe) és megvolt az "AHA" élményem, különösebben nem foglalkoztam vele sokáig. Az "informatikai keresztapám" ezt látva nem hinném, hogy örvendett, mivel ezt az álnevet mindennapos használatra találta ki.
Telt-múlt az idő amikor egyszer csak szembesültem a nick név szükségszerűségével. S akkor bevillant ez a név: tomquick. Jó lesz ez gondoltam és hálás voltam "keresztapám" gondos előrelátására. Ezután már majdnem mindenhol ezt az azonosítót használtam. Egészen addig megfelelő anonimitást biztosított ez a név, amíg el nem kezdtem fotózni. Sorra jelentek meg a Facebook-on az ilyen meg olyan "photography" oldalak. Akkor döntöttem el, hogy ezt a szót én nem fogom használni. A nevemet sem szerettem volna ennyire előtérbe helyezni, így aztán jött a jolly-joker név: tomquick. Manapság már többen beszélnek angolul, mint oroszul ezért mégis szükségesnek tartom a szómagyarázatot. A tom-mal nincs különösebb gond: Tamás. A vezetéknevem Schnell, ami magyarul gyors-at jelent. Innen meg egyenes út vezetett az angol megfelelőjéhez: quick. A kettő együtt, egybeírva adta meg a végeredményt: tomquick, amit szoktam TomQuick-ként is használni. S végül elindult a nyilvánosság számára a TomQuick fotói nevű FB oldalam.
Napjainkra az anonimitás és az álnév nevemből sokak által ismert és remélem elismert név lett. Többen vannak akik így ismernek és keresnek. Időközben a fotóimmal kapcsolatban egy kettősség lépett fel, amit szerettem volna megmutatni. Ezt a képeim rengeteg száma miatt nem tudtam a tomquick név alatt megmutatni az embereknek. Azok az (1-2) képem elvesztek a többi fotóm között. Napjainkra már nagyobb rálátásom lett a fotózás szinte minden területére. rengeteg fotós oldalt nézek nap mint nap. Nem kellett hozzá különösebb éleslátás, hogy feltűnjön a "lens"-szel kezdődő fotós oldal láttán, hogy megtaláltam a másik (nem nick nevemet) fotózással kapcsolatos védjegyemet. Ugyanis a Lens szó visszafelé fonetikusan a nevemet adja ki. Ehhez a szóhoz került hozzátoldásra a "photgraphy" szóból a "graphy". S megszületett az új FB fotós oldalam: LensGraphy. Ide igyekszem más típusú képeket feltenni, remélem mindenki örömére.
Ha volt türelmed, vagy eléggé kíváncsi voltál és végigolvastad ezt az írást akkor te már tudni fogod, hogy ezen a honlapomon miért lesznek a képeken TomQuick és LensGraphy szignók. Köszönöm a türelmedet és bátran nézz szét a fotóim között.