Az újrakezdő analóg fotózásom újabb fordulópontjához érkezett. Közel 3 hónap alatt fotóztam el a 36 kockát. Igaz volt egy kis szándékos késleltetés is mert a Busójáráson is szerettem volna fotózni. Aki esetleg nem olvasta a korábbi "zsákbamacskás" bejegyzéseket annak röviden: 1) megvásároltam ifjúkorom Praktica filmes gépét használtan, aminek a fénymérőjének az eleme már nem működött 2) kb. 20 éve lejárt szavatosságú filmet fűztem a gépbe. 

 

Miután a gépben elfogyott a film következett a negatív előhívása. Itt újabb zsákbamacskák következtek: 3) kb. 20 éve lejárt negatívhívó és fixír. Mindezek ellenére belevágtam az előhívásba a gyárilag meghatározott hívási és fixálási időkkel. A sok bizonytalansági tényező ellenére a negatív hívása sikerült. A 37 kockából 10 kép égett ki a fénymérő használata miatt, amiből 3-4 kép szobában készült. Viszont a többi kép jónak ígérkezik, bár az majd a nagyításnál fog eldőlni, hogy mennyire lettek "élesek" a képek. A nagyításra pedig napokon belül fog sor kerülni. A képek nagyítása után pedig minden képet fel fogok tenni ide a honlapra.

 

     

 

2018. január első hetében elindítottam egy fotósorozatot "A busók köztünk élnek" címmel. A fotókkal be szeretném mutatni a nem Mohácsiak számára, hogy amikor a farsangi időszakon kívül városunkban jár nem is sejti, hogy mennyi busóval, sokaclánnyal és jankelével is találkozik - csak épp nem is tud róla. A fotósorozat tematikája alapján minden jelentkezőről a munkahelyén készítek egy fotót a farsangi öltözetében. Reményeim szerint sok olyan fotó fog készülni ezen témakörben ami révén bemutásra kerül, hogy milyen sok és sokszínű a Busójárás a nem farsangi időszakban is. 

 

Még mindig várom a jeletkezőket a fotósorozathoz. Lassan kiosztásra keülnek a busóbundák, előkerülnek a ládákból a sokaclány ruhák. Fontos, hogy a munkahely is engedje a fotó elkészítését. Több olyan busó is jelezte, hogy szívesen részt venne a fotózáson, csak sajnos pl. egészségügyi előírások miatt nem lehet bevinni semmilyen tárgyat a munkahelyére. Aki az inkognitóját szeretné megőrizni annak is lehetősége van a fotózásra. 

 

Akik jelentkeztek a fotózásra cserébe készítek 2-3 portré képet, amivel szeretném megköszönni a közreműködését. Továbbá minden 10 jelentkező között kisorsolok egy vászonképet. A fotósorozat végén pedig minden jelentkező között kisorsolok további egy (nagyobb méretű) vászonképet. A fotósorozat (munkahelyi) képei nem kerülnek publikálásra, mert a terveim szerint kb. 40-50, vagy ennél több képet szeretnék elkészíteni. A portré képeket minden "alkalmi modellem" számára a fotózást követő 1-2 napon belül megküldöm. 

 

Köszönöm mégegyszer mindenkinek, aki megkeresett és még fel fog keresni a fotósorozat kapcsán! 

 

 

Pécsi Esküvő Kiállítás és Vásár: 2018. január 20-21. (Pécs Tudásközpont)

Ha szeretnéd látni, hogy milyen napjaink esküvője, vagy érintett vagy, akkor mindenképp nézz körül a kiállításon.

S ha ott jársz, akkor feltétlenül nézd meg Halasi Tünde fotográfus standját! (16)

 

Ha az esküvődre készülsz és még nincs fotósod, vagy csak kíváncsi vagy a fotóimra, akkor várlak szeretettel a Halasi Tünde Fotográfia standjánál a 16. (számomra az első) Pécsi Esküvő Kiállítás és Vásár -on a Tudásközpontban! Nagy izgalommal készülök, jönnek velem a fine art esküvői fotókönyvek három különböző méretben; a habkartonra kasírozott nagyméretű kedvenceim; megnézhetitek, hogy milyen is az az egyedi dvd-tok, és egész nap futni fognak az elmúlt évek slideshow-i. Lesz egy kis meglepetés is, illetve kedvezményekkel várlak titeket! Ha eddig gondolkodtál, itt az ideje, hogy lefoglalj a te Nagy Napodra is!

 

      

Mint korábban írtam elkezdtem fotózni egy régi analóg fényképezőgéppel amiben egy régóta lejárt szavatosságú fekete-fehér film van. A filmre kb. 36 kép fér rá. A fotózást 2017. november hónap utolsó felében kezdtem el. A fotózás közben rengeteg élmény ért és sok dolgot tanultam már most, az első 20 kép elkészítése alatt. Az első és legfontosabb tapasztalat, hogy digitális géppel ennyi idő alatt sok száz fotót szoktam készíteni. Jelen esetben a 20. expónál járok... A digitális fotózás egyik alap hozzáállásával ellentétben (készítek 500 képet és majd lesz közte 10-20 jó kép) most az "1 expo 1 jó kép" szemlélet került toronymagasan előtérbe. Mielőtt exponálnék előtte alaposan meggondolom, hogy mit fotózzak. Utána megkomponálom a képet, kiválasztom a kellő távolságot, fényt mérek, s miután mindezzel megvagyok továbbtekerem a legutolsó exponált képkockát az objektív elől és újra leellenőrzök mindent és csak ezután "nyomom a gombot". Természetesen olyan témákat választok amiknél mindezekre elegendő időm van.

 

Mókás volt, hogy az első exponálás után automatikusan lepillantottam a Prakticám hátoldalára, hogy ellenőrizzem milyen képet készítettem. Önkéntelen mosolyt csalt az arcomra ez a "digitális pavlovi reflex". Az eddigi képek készítése során még párszor előfordult ugyan ez a mozdulat, de erről is le lehet szokni. Azáltal, hogy nem látom azonnal a készített képet a kíváncsiság egy magasabb szintjére léptem. A türelmes kíváncsiság. Ha majd elkészülnek a képek, ez a felhalmozott várakozással teli kíváncsiság még tovább fog hatványozódni a képek kézbevételekor. Gyerekkori emlékeim egyike, amikor édesapám hazahozta az Ofotértból a kész képeket, akkor milyen kíváncsisággal ültük körbe az asztalt és a képeket kézből kézbe adva mennyire örültünk a megörökített pillanatoknak. S miután mindenki végéig nézte külön-külön is a képeket, akkor következett az "érlelődés". Visszakerültek a képek a papírtasakba és betettük a fényképes fiókba a többi közé. Akkoriban még amolyan "úri huncutságnak" számított a fotóalbum a fekete-fehér képeknél. A színes fotók korszakában már elérhetőbbé és kezelhetőbbé váltak a fotóalbumok. Eltűntek a fotósarkok, a fekete kartonlap oldalakra Technokollal beragasztott képek igaz, hogy soha nem estek ki, de örökre ott is maradtak. Az akkori kor modern fotóalbuma már fehér öntapadós lapú és fóliával leragasztott volt. Ezeket az albumokat pedig szép lassan kiszorította a méretre szabott "bedugós" fotóalbum.

 

Az "érlelődés"-nek legtöbbször a fényképes fiók megtelése vetett véget. Jött a szortírozás, hogy melyik kép kerüljön bele az albumba. A kiválasztottak csoportosítva lettek leginkább időrend szerint. Az album a könyvespolcra a maradék fotók pedig visszakerültek a papírtasakba, majd a fiókba. Ez az állapot mindkét fotócsoport részére egy hibernálás volt. Mindkettő csoport évekig hevert a helyén. Az albumos képek sorsa egy kicsit szerencsésebb volt főleg a költözések során. A fiókos képek sorsa már nem volt ennyire biztos. Ha kellett a fiók más célra akkor a fényképek könnyen a szemétben, vagy a tűzben végezték. Jobb sorsúak felkerültek egy nagyobb dobozban a padlásra.

 

Egy kicsit eltávolodtam az eredeti témától... De talán nem baj. Minden fotósiskolába járó tanulóval elvégeztetném ezt a feladatsort az analóg géppel. Fotózza végig a tekercset és várja türelemmel a végeredményt. Utána biztos más szemmel fog tekinteni a digitális képalkotás mennyiségi csábítására. (egy darabig)...(amíg be nem szippantja újra a számolatlan exponálás örvénylő vákuuma)

 

 

Sokat gondolkodtam, hogy milyen találó címet is adhatnék az alábbi írásomnak. Nagyon sok ötletem volt, de legjobban a fenti cím volt az ami a legpontosabban fejezi ki ami rám vár.

A történet még fiatal-felnőtt koromban kezdődött, amikor megvásároltam első tükörreflexes gépemet a Praktica PLC2-t. Ez a gép akkoriban tiszta "Nyugatnak" számított a sok Zenit és Szmena között. De már használtan, elérhető áron beszerezhető volt ha eleget jártkáltál fotós bizományi boltba nézelődni. A digitális kor kezdete előtt fájó szívvel váltam meg tőle, hogy legyen pénzem egy (modern) autofókuszos, bridge filmes gépre. Most pedig kb. 25 év után megvásároltam újra egy Praktica PLC3-as gépet, aminek az állapotra szinte újszerű volt. Előkerestem azt az egyetlen tekercs fekete-fehér filmet, ami ezidő alatt minden költözködést és kacatszelektálást túlélt. Szerintem egyikünk sem hitte, hogy még egyszer az életben fényképezőgépbe fog kerülni. De megtörtént a csoda. Végül minden a helyére került. Íme hát a szenzációs páros: 

Kezdődhetett a zsákbamacska:

- a fényképezőgép film nélkül szépen hozta a blendeállásokat és a záridőket, de a fénymérőjét működtető 4,5 V-os elem egyidős lehet a géppel. Működni működik, de elég imbolygós a teljesítménye. Remélem működni fog filmmel is a gép az elvárt módon. 

- a film "szavatossága" 1994-ben lejárt. Remélhetőleg működni fog.

- a vegyszereim kb. 25 éve pihentek különböző helyeken egy bőröndben (beépített szekrény, szobaszekrény, stb.) 12 éve a családi házunk padlásán várja, hogy a gazdi felmenjen hozzá és felébressze Csipkerózsika álmából. Itt is kétséges a végső eredmény a szavatossági idők réges-régi lejárta miatt. 

- ugyan ebben a bőröndben pihentek a fotópapírjaim is fénymentesen lezárva. A hőmérsékleti ingadozást (nyári +40 és a téli -5 fok között) egy bőrönd vékony fala próbálta kompenzálni. 

A 25 éves téli álmot alvó (ébredő) remény:

Összefoglalva: minden megvan egy analóg, fekete-fehér filmes fotózáshoz darab szerint. Viszont minden más megkérdőjelezhető a továbbiakban a szavatossági idők lejárta miatt. De éppen ettől lesz szép és izgalmas ez a 36 db. kocka. Úgy döntöttem, hogy a negatív film előhívását és az első papírképek elkészítését szaklaborra fogom bízni. Ha lesz értékelhető kép akkor azt a saját kislaboromban is elő fogom hívni. A biztonság kedvéért magamhoz vettem egy digitális gépet is és amit a filmes géppel fotózok, azt utána nyomban lefotózom digitálisan is. Mindezt azért, hogy ha befuccsolna bármi is a sok bizonytalansági tényező miatt, akkor is megmaradjon egy olyan fotósorozat aminek az lesz a címe: "Ez lett volna ha..." Előkerestem a kisebbik fotóstáskámat és szépen "megágyaztam" a két gépnek. Nagyon jól megférnek egymás mellett.

Zárszóként úgy is búcsúzhatnék, hogy: Ez egy jackass!